A kérdőív eredményei - saját kitöltőimre vonatkozóan

Az alábbiakban a Tenegen Moodle rendszerben elérhető kérdőívet kitöltő válaszadók - akiket én tanítok - eredményeit mutatom be röviden, a feladatban megadott szempontok mentén.

Fontos jeleznem, hogy a minta nagyon kicsi, messzemenő következtetések levonására nem ad lehetőséget, és az eredmények csak erre a mintára vonatkozóan értelmezhetők.

A kitöltők felsőoktatásban tanuló fiatalok (N=17). A kérdőív elérhető itt.

Itt köszönöm meg hallgatóimnak, hogy kitöltötték a kérdőívet.

Összesítő leírás

„Alapstatisztika”

A teljes mintára igaz:

Mindenkinek van otthon internet hozzáférése.

Weboldalt senki nem szerkeszt, egyéb chat oldalon és blog oldalakon senki nem beszélget a társaival. Senki nem választotta azt, hogy tanulás közben nem használja a netet (vagyis mindenki használja vmilyen formában), de a sulineten senki nem keresgél (életkor miatt nyilván), mindenki használta már útvonalterezésre, menetrendben keresgélésre, és senki nem választotta, hogy nem szokott ügyintézni a neten.

A közösségi oldalak közül az iwiw-et mindenki használja, viszont senkinek nincs weblapja. Az eLearningről már mindenki hallott (miután ezt a kérdőívet is az egyetemi eLearning rendszerből érték el). A közösségi oldalak használatával kapcsolatban senki nem jelölte, hogy tudományos, szakmai kérdésekben kérne segítséget ezen a módon. Senki nem gondolja közülük, hogy az internet nem veszélyes. A könyv helyett internetről letöltött anyagokból való tanulásról senki nem gondolta, hogy nem tudná megtenni, mert nincs nete.

Általános paraméterek:

Kb. 25%-uk kis faluban lakik, feleennyien kisvárosban, ugyanennyien nagyvárosban, majdnem 50%-uk pedig Budapesten él.

Jelentős részük főleg otthon használja a netet, 2 válaszadó otthon és az iskolában is.

Internetezés időtartama szerint:

Legkevesebb idő: A válaszadók kb. 1/6-a egy óránál kevesebbet internetezik, ezt otthonról teszi. Mindannyian budapestiek. Ők főleg mozi- és tévéműsorok böngészésére, életmóddal kapcsolatos oldalak látogatására használják a netet. Tudományos cikkek keresésére csak egy válaszadó használja. (érdekes momentum, van ilyen feladatuk is pedig)

Legtöbb idő: Ők 2-en vannak, nagyvárosban és kis faluban laknak. Főleg mozi- és tévéműsor böngészésére és hírek olvasására használják böngészés közben. Mindketten használják zene- és videóletöltésre.

Böngészés: A legtöbben hírek olvasására használják, mozi- és tévéműsorok böngészésére és tudományos cikkek keresésére.

Informatika: A valamilyen szintű informatikai ismereteket is igénylő tevékenységek közül a letöltések a leggyakoribbak körükben (zene, videó, programok).

Kapcsolatok: A közösségi kapcsolatok építésére, használatára leginkább a közösségi oldalakat használják, illetve a chatoldalak közül inkább az MSN-t, sokkal kevesebben a Skype-ot. Alig van olyan, aki emailt ne használna erre. A fórumokat szinte senki nem használja ilyen célra. Érdekes, hogy csak harmaduk használja erre az SMS-t.

Szórakozás: elég szórt, a legtöbben hírolvasással, letöltéssel, gyűjtőmunkával, zenehallgatással szórakoznak a neten, sokan videót is néznek itt. Olyan nincs közöttük, aki ne használná szórakozásra.

Tanulás: Senki nincs, aki ne használná erre a célra, ezen belül tanuláshoz tananyagot vagy tananyaghoz keresgélnek, fogalmakat keresnek meg a wikipédián, több mint a felük segítségkérést is igénybe vesz a tanuláshoz, de projektben való részvételhez, együttműködéshez kevesen használják. Nyelvtanulásra is csak a válaszadók fele használja, és kb. ugyanennyien kérnek segítséget az oktatóktól a tanuláshoz a neten, egy kivétellel ezt mindannyian emailben teszik.

Ügyintézés: Sokan használják erre a célra, ezen belül is leginkább utazás előkészítéséhez, tervezéséhez, és hivatalos ügyintézéshez, átutaláshoz is kb. fele használja. Érdekes, hogy ugyanennyien vásárláshoz is használják, eladáshoz azonban alig. Senki nem jelölte azt, hogy egyáltalán nem használja ügyintézésre az internetet.

Kevesen foglalkoznak saját maguk megmutatásával a neten, 1 válaszadónak van blogja, és rajta kívül még egy válaszadó van, aki szokott blogokhoz hozzászólni.

A programok: leggyakoribb a letöltéshez használatos programok alkalmazása (torrent, zene- és videólejátszók), és a tanuláshoz használható (Office részei) és egy-két esetben a vírusirtók. A LogoMotion is megjelenik 2 válaszadónál.

A weboldalak közül főleg a gyűjtő- és hírportálokat illetve a google keresőoldalt ajánlják.

Fogalmak: Meglepő, hogy egyharmaduk nem hallotta még a netgeneráció kifejezést. Vannak, akik nem hallották még, de van fogalmuk a jelentéséről. Akik ismerik a kifejezést, azok mindannyian a szinte születéstől kezdve rendelkezésre álló internethozzáférést, és ennek szervesülését az életük minden területén értik a jelentéstartalomba.

Hitelesség: érdekes, szinte mindenki úgy véli, kritikával kell kezelni a tartalmakat, szakmai tartalom vagy hír vonatkozásában is. Ugyanakkor legtöbben referenciaszemélyként a családot, barátokat jelölik meg, néhányan a tanárokat, és néhányan az internet más forrásait használják kontrollként. Azt azért mindenki felismeri, hogy az internetes tartalmakat érheti kritika a valódiságot, pontosságot, megalapozottságot illetően. Néhányan úgy vélik, vannak megbízhatóbb és kevésbé megbízható netes források.

Számítógép: eltérő módon értelmezték azt, hogy „számítógép órai használata”. A többség ide sorolta azt is, ha a tanár ppt-t használ projektor és laptop segítségével. Ugyanakkor többen erre nyilvánvalóan nem gondoltak, azt írták, hogy nem volt még ilyen órájuk… J

Érdekes, hogy milyen sokan (5/17) egyértelműen nem tartják jónak, nem szeretik, ha órán számítógépet használnak. Néhányan azt feltételezik, hogy elterelődik a figyelem, esetleg mással foglalkoznak, és inkább más internetes tartalmakkal ismerkedik a delikvens.

A pártolók kiemelik a többcsatornás ismeretközvetítés lehetőségét, a figyelemfelkeltőbb, érdekesebb, élvezetesebb óravezetést, a szemléltetés hatékonyabbá válását. Van, aki jó ötletnek tartja, a tanítványaival majd maga is szívesen használná, de azt nem kedveli, ha vele alkalmazzák, mert jobban tud enélkül az elhangzottakra figyelni (figyelemmegosztás, párhuzamos tevékenységek, multitask szerepe!!!).

Chat: A válaszadók egy harmada egyáltalán nem csetel, egy olyan van, aki folyton be van kapcsolva (amúgy csak 1-2 órát használja a netet J), és néhányan több mint 2 órát is beszélgetnek egy nap.

A legtöbbjük véleménye szerint jó a barátoktól való segítségkérésre, páran kellemes időtöltésnek tartják, tanuláshoz hasznosnak csak egy válaszadó találja.

Játék: a legtöbben nem szeretnek játszani a neten, néhányuknak pedig kedvenc játékaik is vannak.

Közösségi oldalak funkció: a legtöbben az ismerősökkel való kapcsolattartásra használják, kevesen új ismerősök megismerésére, tanárral kapcsolatot tartani, személyes kérdésben tanácsot kérni csak egy válaszadó használja. Egy válaszadó nem használja (de az iwiw-et ő is beírta).

Veszélyek: a legtöbben úgy vélik, ki tudják szűrni a veszélyes dolgokat, de nagyon veszélyesnek tartják a naív emberekre nézve. Meglepő számomra, hogy csak összesen 3-an gondolják, hogy a szülő dolga odafigyelni!!!!

Szerzői jog: összesen egy (!) válaszadó gondolja, hogy szívesen fizetne tartalmakért, ha megéri. Ugyanakkor csak kevesen gondolják, hogy mindenhez ingyen kellene tudni hozzáférni. Összesen 1 (!) ember tartja rossznak, ha valaki lop a neten. Mindössze kb. 50 %-uk tartja fontosnak, hogy megjelölje egy felhasznált internetes tartalom forrását! Néhányan tudják, hogy nem helyes, de nem tudnak ellenállni.

eLearning: A nagyobb részük rossznak találná, ha internetről kellene letölteni a tananyagot. Csak egy ember örülne ennek azért, mert szeret így tanulni. A többség a könyv mellé kiegészítő letölthető anyagot szeretne inkább.

Rangsor: a többség előnyben részesíti a kedvenc témák böngészését, nagyon vegyes a programok, zenék, videók letöltésének kedveltsége, a csetelés inkább a két véglet felé szór, a fórumozást inkább kevésbé részesítik előnyben, a blogolást pedig egy-két kivételtől eltekintve a legkevésbé részesítik előnyben. Vegyes a közösségi oldalböngészés és az új kapcsolatok kialakítása, inkább lefelé szór a játékok előnyben részesítése, viszont a tanulást a nagyobb részük előnyben részesíti. Az ügyintézés középre koncentrál.

Multimédia: Ketten használnak multimédiát a tanuláshoz, ők mindketten jobban szeretnek ugyan könyvet használni. Egyikük véleménye, hogy nem unalmas, ha multimédiás tartalmat használ. Akik nem használnak ilyet, azok közül ketten szintén úgy vélekednek, hogy nem unalmas az ilyen tananyag.

Elemző értékelés, kiemelések

Azok a hallgatók, akik kérésemre kitöltötték a netes szokásaikat „vizsgáló” kérdőívet, azért feltehetően jelentősen különböznek számos aspektusban mind a középiskolás, de különösen az általános iskolás csoportok tagjaitól internetezési jellemzőiket illetően.

Ebben elsősorban az életkoruknak tulajdonítok szerepet természetesen, hiszen ők még nem kifejezetten a netgeneráció tagjai, bár a ’80-as évek közepe táján születtek. Másodsorban talán itt még szerepet játszik az, hogy gyógypedagógusnak készülnek, vagyis a szakmai érdeklődésük nem feltétlenül befolyásolja őket nagyon erősen az informatikai eszközök használatára (még). Ők (feltehetően) valamennyien tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányon tanuló hallgatók, vagyis később azokkal a gyerekekkel fognak foglalkozni, akik enyhén értelmi fogyatékosok (a korábban kisegítő iskolának nevezett iskolatípusba járnak vagy integrált keretek között tanulnak a többségi iskolákban) vagy akik tanulási zavarral küzdenek (pl. diszlexia, diszkalkulia) vagy nehezen tanulnak valamilyen okból. Ez azért fontos, mert ezek a gyerekek ugyanúgy, ugyanolyan módon osztálykeretek között, külön vagy együtt a többi gyerekkel, de hasonló tanulási folyamatok, formák alkalmazásával tanulnak. Vagyis a digitális nemzedék tagjaiként hasonló hatások érik őket, mint a többi gyereket, így az oktatás során is hasonló helyzetek állnak elő, pedagógiailag hasonló folyamatok zajlanak. Így azoknak a gyógypedagógusoknak is a többségi pedagógusokhoz hasonló feladatiak lesznek/lehetnek, akik ezeknek a gyerekeknek a tanításával fognak foglalkozni. Tehát meglátásom szerint ez a következő években változni fog, ha 2-3 év múlva kitöltenék az akkori hallgatók majd ezt a tesztet, szerintem nagyon más eredményt kapnánk.

Most azonban a mostani hallgatók eredményeivel foglalkozom: jól látható az, hogy ők még kevéssé interaktívan használják a netet, inkább csak a letöltés irány jelenik meg, a feltöltés irány nemigen (bár erre konkrétan nem is kérdez rá a kérdőív, de a tipikusan web 2.0-es formák, mint a blog, fórum, az ő esetükben nemigen népszerű. A létrehozás, a megosztás még nem annyira nyerő, még a hagyományos megközelítés (megszerzem magamnak, elkészítem magamnak) elsőbbséget élvez. Az információszerzés a lényeges, erre igyekeznek különböző módokon (jó bevándorlóként) használni a netet, az információ, a tudás, a tartalomfejlesztés még nem jelenik meg különösebben a céljaik között. Mindezt empirikusan is érzékelem, igyekszem a választható feladatok között olyat is kínálni számukra, ami együttműködést, internetes, számítógépes munkát feltételez (pl. online poszter elkészítése egy témában, vagy gyűjtőhonlap készítése enyhén értelmi fogyatékos gyerekeknek szóló szabadidős lehetőségekből); ezek nem népszerűek, kevesen választják. Ugyanakkor az utánuk következő évfolyamon többen választották a Wikipédia szócikk kidolgozását neves gyógypedagógusokról, mint amennyire számítottam, ez alátámasztja némiképp azt, amit a későbbi évfolyamok attitűdjében bekövetkező várható változásról írtam fentebb.

Azt kell, hogy mondjam, hogy az internetezési szokásaikat ismerhetjük, hiszen nagyban nem tér el a mi (a tanáraik) szokásainktól.

Ezen a kis mintán azt tudom leszűrni, hogy ugyan nagy számban használják a közösségi portálokat, azok lehetőségeit nemigen használják ki igazán, egymás gondolkodásának, véleményének, életének közelebbi megismerésére sokkal alkalmasabbnak találják a személyes kapcsolatot, kevesen gondolják, hogy emellett blogolással, fórumozással, cseteléssel is megtehetnék ezt. Viszonylag erősen tiltakoznak az elszemélytelenedő tanár-gyerek kapcsolat ellen (ezt feltételezik a számítógép, az eLearning térnyerése nyomán), és az ő interperszonális kapcsolataikat is inkább a személyesség jellemzi. Nehezen létesítenek online real time kapcsolatot a tanáraikkal (nekem nyilvános a Skype elérhetőségem a hallgatóim körében, ezidáig ebben a formában egyikük sem kezdeményezett kapcsolatfelvételt; ugyanakkor nagy részük – szerencsére – gmail címet használ, és ott a csetfunkció segítségével több hallgatómmal is kommunikálok, felváltva jellemző a kezdeményezés rám és rájuk). Zárójelben kell megjegyeznem, hogy a személyes kapcsolat enélkül is időnként gondot okoz számukra a tanáraikkal, néhányan közülük nem érzik pontosan a szerepek és helyzetek adta határokat (nem az én hallgatóm, de mostani eset: fiatal oktatójának emailt küld: „Hali! Lécci dobjál már egy mélt nekem, hogy mit kell majd megtanulni, nem megyek ma órára. A határidőt is írd meg!” J És a kolléganő ugyan fiatal, de kifejezetten távolságtartó, nem bratyizós típus).

A hallgatóim válaszaiban elég meglepő volt számomra az internetes forrásokkal kapcsolatos vélekedésük, „laza” hozzáállásuk. Ez azért is fontos, mert mostanában, mióta „felfedezték” – és ebben élenjárók a részidős képzésben tanuló, már pedagógusi diplomával rendelkező (!) hallgatók – az internetet, mint könnyen elérhető forrást, a dolgozatok, szakdolgozatok között hemzsegnek a másolt munkák, hivatkozás nélküli összevágott anyagok. Nos, a most választ adók között is jelentős annak a megközelítésnek a túlsúlya, hogy ugyan nem gondolják, hogy ingyenes tartalmakat kellene elérniük a neten, de nem is akarnak fizetni érte, de az ingyen elérhető források esetében sem tartják fontosnak a forrás megjelölését. Ez talán összefügg egyébként azzal a szellemiséggel, hogy a pedagógusok nem szívesen osztják meg az általuk elkészített taneszközöket, tartalmakat stb.

Ez a csoport még nem mondható a kérdőívre adott válaszaik alapján „netfüggőnek”, relatíve keveset használják az internetet naponta, és nem jellemző rájuk a „folyton be van kapcsolva” állapot.

Azt hiszem, ez a korosztály még nem hordozza a netgeneráció amerikai kutatók által leírt sajátosságait – lehet, hogy Magyarországon ebben a kérdésben is csúszás van.

A tanárok által készített digitális tartalmak online kínálatáról

Ez az oldal nagyon érdekes számomra... a külföldi oktatási tartalmakkal foglalkozó oldalaknál egyébként is szimpatikus, hogy szinte mindenhol találhatok gyógypedagógiai jellegűt is... itthon is van ilyesmi az SDT-ben, de még nemigen használják, és nem is igen kifinomult tartalmakról beszélhetünk.

Szerintem itthon azért (is) nem alakult ki ez a "szokás" (és szerintem jó darabig még nem is fog), mert a magyar pedagógusok nem annyira szeretik megosztani azt, amit maguk készítenek, sokkal inkább megszokták az "én házam, az én váram" el alapján működő "tartalommegőrzést". Alapvetően ebben a közegben szocializálódtak, ezt szokták meg, és különböző kutatásokból is tudjuk, hogy a pedagógustársadalom (sajnos) az egyik legrugalmatlanabb csoport, a változásokra elég nehezen reagáló, mozduló szakmai réteg/csoport. Meglátásom szerint ez lehet az egyik legfőbb akadálya annak is, hogy amit létrehoznak a kollégák (és ez nem csak digitális tartalomra igaz), nem szívesen osztják meg másokkal, alapvetően nem annyira szívesen kooperálnak egymással. Talán emögött lehet a sokszor túl erős kritikus szemlélet, senki sem szereti kitenni magát a bírálatoknak, és annak a kultúrája még nem olyan jól kialakult, hogy hogyan fogadjuk a kritikát, mint ahogy annak sem, hogy hogyan fogalmazzuk meg azt. Szerintem ez sem elhanyagolható. A tartalmak, eszközök "közrebocsátásának nem akarása" hátterében szerintem ezek is állhatnak. Vagyis a "mit fognak szólni hozzá?" vagy a "nehogy már engem bíráljanak", vagy a "nehogy már jobban tudja" vagy a nehogy már én dolgozzak vele, ő meg felhasználja" megközelítések elég széles körben megtalálhatók lehetnek a pedagógusok "tartalomnemmegosztása" hátterében. Ezen az sem lendíti túl őket, hogy esetleg keresni lehetne vele.

Illetve, valahogy még nem álltunk arra át, hogy ha az oktatás/tanítás egyfajta szolgáltatás (mint ahogy egyre inkább ennek a megközelítésnek lenne létjogosultsága, és az oktatáspolitika is próbálja ezt az irányt - papíron - preferálni), akkor a szolgáltatást reklámozni is lehetne/kellene.

Lehet, hogy nem jól látom ezt a kérdést?

"Az eLearning keretrendszer" c. leckéről

Folytatom a didaktikus módon, leckénként. Tudom, nem túl kreatív megoldás, de momentán nincs (időbeli) kapacitásom más megoldási módra.

A bejegyzés címében említett leckével, pontosabban az ott felvetődő kérdéssel kapcsolatban, miszerint a középiskolák esetében volna-e tanítási célja annak, ha rendelkeznének saját keretrendszerrel, csak elképezelés alapján tudok válaszolni, miután tanítottam alapfokú oktatásban és most tanítok felsőoktatásban, de középfokúban még sosem; így csak közvetett ismereteim vannak, bár, magunk közt szólva, jobb lenne, ha lehetne bővebb rálátásunk is, hiszen közülük érkeznek évről-évre az újabb és újabb évfolyamok a felsőoktatásba, akiknek a "szolgáltatásunkat nyújtjuk", vagyis akiket a képzésünk megcéloz. Értelemszerűen jó lenne közelebbről ismerni őket. Nos, ez jelen pillanatban nincs így. Sajnos.

A jelen problémakörre koncentrálva tehát, én azt gondolom, hogy több szempontból is nagyon is el tudom képzelni, hogy jó lenne, ha lenne keretrendszerük az iskoláknak. Az egyik, hogy azoknak az intézményeknek, akiknek van, a tapasztalataik asszem azt mutatják, hogy jól beválik, a diákok szívesen használják. A másik, hogy egyébként is ők már (legalább részben) a netgeneráció tagjai (digitális bennszülöttek), akiknél a hagyományos megközelítések a tanítás során nem lesznek elég hatékonyak, motiválóak, más csatornákat szükséges használni, és az ilyen "csatorna" lehet a keretrendszer használata, bár nyilván az sem mindegy, hogy ezt mire és hogyan használná az iskola a diákokkal. A tananyagfejlesztésbe bevonni a diákokat sztem középiskolás korban már mindenképpen lehetséges, már csak azért is, mert meglátásom szerint ezt már sokkal korábban is meg lehet tenni, persze nem egyforma módon és mértékben és formában és céllal.

Ha én középiskolai tanár lennék, biztosan szívesen próbálnám a diákokat bevonni a tartalomkialakításba, hiszen én fontosnak tartom, hogy a tanulási folyamatban egyrészt a diákok érdeklődésére építsünk, másrészt ez jó alkalom és forma a kontrollált együttműködés kialakítására, az önálló döntések, választások alakítására, vagy más pedagógiai szempontú fontosságát is kiemelhetném, de azolyan tudálékosnak tűnne már, hogy inkább nem teszem.

"Az eLearning fajtái" lecke apróiról

Ennek a leckének a feladatai közül az elsővel akadt némi problémám...az ott található link valami motoros gyűjtőoldalt nyit meg. :-) Sajnos, így nem tudom megítélni, hogy vajon az angoltanításban ez mennyire lenne használható... :-)

De ha komolyan veszem a feladatot, és elgondolkodom kicsit, segítségül hívom a fantáziámat, és igyekszem elképzelni, milyen lehet az oldal, akkor azt gondolom - bár nem vagyok angoltanár - , hogy bizonyára használható, ha másra nem, auditív szövegértés fejlesztésére, de kreatívabb feladatokat is el tudnék képzelni, pl. a mesét meghallgatva párban vagy csoportban egy-egy szereplővel kapcsolatban online és/vagy offline feladatokat oldhatnak meg a gyerekek, esetleg az auditív diszkriminációt fejleszthetjük vele (szófelismerés szövegben), vagy más hasonló, az angoltanárok nyilván széles feladatskálát tudnának ehhez társítani.

A második feladat az én esetemben másképp értelmezhető: egyrészt nem vagyok egész nap együtt a gyerekekkel, másrészt nem gyerekekről van alapvetően szó, hanem (többé-kevésbé) felnőtt fiatalokról. Ennek ellenére a gyakorlatban említett példát már kipróbáltam én is, többször is, különböző csoportokkal... nos, nem annyira arattam vele sikert...bizonyára ismeritek azokat reklmspotokat, amielyket a tavalyi év során lehetett többször látni, amelyek a fogyatékosság társadalmi elfogadottságának erősítését hivatottak célozni (a kerekesszékes állásinterjú, a vak házaspár otthoni veszekedése, a Down-szindrómás fiú irodai asszisztensi tevékenység közben, a siket apuka és kislánya esti mesélése). Ezekről kérdeztem a nappalis és a levelező képzés hallgatóinak egy-egy csoportját a kurzus elearning fórumában... a helyzet az, hogy egy-két hallgató fűzött hozzá pár mondatos véleményt. Talán, ha név nélküli lehetőséget biztosítok nekik erre, akkor nagyobb a részvételi arány, vagy ha kötelező a feladat, de nem ez volt a célom. Viszont a közoktatás Swot-analízisszerű feldolgozásához nagyon jól működött a 4, egymástól független fórumtevékenységben együtt az egyik nappalis csoport, vitatkoztak egymással, olvastak hozzá, megvitatták, kialakították a csoport álláspontját, amit aztán az órán röviden vázoltak. Majd a feltöltött összegzések alapján a csoportok egymás meglátásait megvitatták, kiegészítették. Tehát a téma erősen meghatározó, valamint az érzékenység is számít, ami a nem tapasztalaton alapuló véleményalkotást illeti.

Újult erővel...

Nos, kicsit el voltam havazva az utóbbi napokban, egyszerűen nem jutott időm a feladatokkal foglalkozni, ráadásul a laptopom sem működik megfelelő módon, így esténként kevés türelmem van a vele való küzdelemre. De ez nem tartozik alapvetően ide.

Most igyekszem felzárkózni, és didaktikusan követve a leckék feladatait, itt igyekszem a tanulási napló funciónak megfelelő tartalommal töltögetni a blogbejegyzéseimet azokkal kapcsolatban.

Az első ilyen a ziizo.com szoolgáltatásaival, lehetőségeivel kapcsolatos vélekedésem: én is használok ilyet, nem éppen ezt az oldalt, hanem a diigo.com-ot, és nagyon hasznosnak találom. Valóban számtalan olyan pillanat van az internet szakmai vagy privát használata során, amikor egyrészt hiretelen szükséges pl. könyvjelzőzni, másrészt több gép használata esetén kifejezetten célszerű az infromációk tárolható elérésének ezt a rendszerezett formáját használni. Ez egyaránt igaz a munkával kapcsolatos dolgokra és a magánjellegű esetekre egyaránt.

Nem beszélve a megosztás lehetőségéről, amikor is indirekt módon hozhatunk csoportok vagy személyek tudomására kért vagy ajánlott információkat, anélkül, hogy agresszíven terhelnénk pl. az email fiókját az ismerőseinknek, munkatársainknak. A hálózati tanuláshoz ez eléggé nélkülözhetetlen forma szerintem, így lehet, hogy olyan információhoz jutok egy kevéssé ismert (de akár jól ismert) társamtól, amit egyébként magam nem biztos, hogy felleltem volna (lehet, hogy nem is törrekedtem volna rá). A független információk a szokásostól eltérő tudáshálót hoznak létre a szokásostól esetleg eltérő közösségi hálóink.

Persze, ehhez szükséges, hogy legyen ilyen hálózatunk, amelynek vannak tagjaik, akikkel ez a megosztás kölcsönösségi alapon is létrejöhet, de lehet értelme az egyirányúnak is, ha ez a szándék valamiért fontos (pl. oktatóként a hallgatóimmal így is megoszthatok a tanultakhoz kapcsolódó érdekességet, pl. - persze, amennyiben megjelennek a hálózatomban az ilyen típusú oldalon). A címkézés haszna - legalábbis saját esetemben - az is, hogy kicsit rendezettebben, rendszerezettebben gondolkodásra késztet, hiszen az új információt be kell sorolnom valamely 'tag' alá (esetleg több alá is), és később a keresés során is ennek felidézése szükséges (hol keressem, melyik címke alatt). Nehézség akkor van, ha pl. a munkahelyi közegben a társak nem ilyen személetűek, akkor a napi szakmai tevékenységgel kapcsolatos ilyen típusú hálózati tanulás és megosztás nemigen jön létre.

A második, a Creative Commons kérdésköre... ez elég érdekes dolog...ha arra gondolok, hogy az a tudás, szellemi termék, amit én létrehozok, az a tanítás szolgálatában áll (bizonyos szempontból bármi is ez, ez igaz rá), ilyen értelemben a célom a másokkal való megosztás, mások tanulási folyamatainak segítése, támogatása, a tudásbővítés. Még akkor is lehet ez, ha pl. egy tematika megírása után az egy másik hasonló képzőhely kínálatában jelenik meg, a legcsekélyebb átalakítás vagy hivatkozás nélkül: legalább azt elérhetjük így, hogy az általam helyesnek vélt tartalom elenik meg máshol is a tanítási folyamatban. Így tehát ezek alapján nyugodtan mondhatom, hogy a Creative Commons egy jó ötlet, hiszen egyébként is - szándékosan, vagy nem szándékosan - megosztom a tudásomat, a szellemi termékeimet. Ez mondjuk egy komolyabb szakmai termék (pl. könyv, kutatás) esetében nem lenne ilyen könnyű szívvel kimondható, azt hiszem, a régi reflexek még élnek, de alapjában véve lehetne hasonló elvek szerint értelmezni a kérdést akkor is. (Zárójelben jegyzem meg, hogy talán ha az anyagi megbecsültségünk alaphelyzetben jobb lenne, könnyebben mondanánk le a jelenleg kiegészítő (megélhetést biztosító?) jövedelmet hozó jogdíjakról - mindamellett, hogy a mi szakmánkban ez tulajdonképpen most is így történik: a (többnyire - közhasznú kiadóval való szerződés megkötésekor lemondok a szellemi termékem többszöri felhasználásának jogai után járó anyagi haszonról, ha azt akarom, hogy megjelenjen az írás. Egyszeri kevéske összeg után az írásom "következtében" nem jutok további anyagi haszonhoz, minden jog a kiadóé.)

Most feltettem írásban a hallgatóim két csoportjának (3. és 4. éveseknek), hogy mit gondolnak, mit jelenthetnek azok a bizonyos, az apróban megadott fogalmak (azért nem írom le a fogalmakat, mert még véletlenül a Google segítségével próbálják megoldani a feladatot, és a kereső ezt a blogbejegyzést adja ki nekik... az milyen lenne... :-) ). Kíváncsi vagyok, milyen válaszok születnek... születnek-e válaszok egyáltalán. (Néha talán kicsit pesszimista vagyok, nem?)

Ja és abban a leckében az egyes ponttal jelölt gyakorlat ("Egy kis játék!"), Chrome és IE alatt nem látszik... nincs is ott semmi, vagy csak az én két böngészőm nem jeleníti meg? Pedig már annyira érdekel, mi lehet az... :-)

TED - Ken Robinson

Kétségtelenül szórakoztató előadás... És sok igazság is van benne... azonban a képek amelyek az áttekintés oldalon a videólinkje alatt jelennek meg, nem hinném, hogy azt jelentenék, hogy Mo. kivétel lenne...sajnos ezt kell mondanom a tapasztalataim alapján (diákként és oktatóként szerzettek alapján egyaránt - a részidős képzésben bekerülő, pedagógiai végzettséggel már rendelkező hallgatók gyakorta elképesztő attitűddel rendelkeznek és ahhoz hasonlóan elképesztő történeteket mondanak el).

A probléma abban is lehet, hogy nem elég széles a pedagógiai módszerek köre a pedagógus kollégák repertoárjában, így jobbára azt használják tanítás során, amit tudnak. És ez többnyire nem a kreativitást elfogadó, értékelő, arra alapozó mód, sokkal inkább a tekintélyelvű, poroszos, közvetítő forma. Még mindig nagyon tanárközpontúak vagyunk, a tanuló, a gyerek csak utánunk következik. Persze, vannak kivételek szerencsére növekvő számban, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a pedagógus, mint olyan, hihetetlenül ellenálló fajta...ellenáll a változásnak, a megújulásnak.

Persze, vannak olyan módszereink, amelyek alkalmasak a kreativitás fejlesztésére (asszem, az én oktatásom során a pedagógusaim ezt vajmi keveset alkalmazták - nem is vagyok egy kreatív ember), csak sok macerával jár, készülni kell az órákra, előre, uram bocsá' ismerni kell a gyerekeket, mindet, sőt, még az érdeklődésüket, a motiválhatóságukat is. Ez persze fárasztó, és nem is vagyunk megbecsülve, anyagilag és társadalmilag sem... de ha a mi gyerekünk oktatásáról van szó, egészen más oldalról közelítünk. Fura, nem?

Asszem, eltértem a tárgytól... kicsit "ventilláltam" is, talán eztán nem fogok.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe a videó és a feladat kapcsán.

Egy, a leírásban nem szereplő blokkról...

Ehhez a feladathoz az adminisztráció blokkját választottam, amit hallgatóként (bocs, tanulóként) kevésbé ismerek. Így két lényeges pontot látok ezen belül: a pontok címűt és a profil címűt.

Az első használata áttekintést ad a teljesítményemről, a pozitívuma ennek az, hogy a számszerű és a szöveges visszajelzés is megtekinthető, összegezve és feladatonként is. Jól nyomon követhető lesz saját magam számára is a fejlődésem (reményeim szerint). Persze a feladatok nevére kattintva ismét felidézhetem, hogy mi is volt a pontos tennivaló, ha véletlenül nem emlékeznék rá (velem ez bizonyára előfordul majd... ) A nézet váltásánál az áttekintő nézet jelentősége még nem világos.

A második pontban saját profilomba juthatok (sokadik módon), ahol szerkeszthetem az adataimat, blogbejegyzést írhatok, másik módon megtekinthetem a teljesítményemet, és láthatnám a fórumbejegyzéseimet (amit én nem látok még).

Tehát ez a blokk a saját, a felületen nyújtott aktivitásom részleteiről tájékoztat, és teszi lehetővé a némiképp személyes környezet kialakítását.

Tök jó, de még jobb, ha a többiek profilját nézegetem.