TED - Ken Robinson

Kétségtelenül szórakoztató előadás... És sok igazság is van benne... azonban a képek amelyek az áttekintés oldalon a videólinkje alatt jelennek meg, nem hinném, hogy azt jelentenék, hogy Mo. kivétel lenne...sajnos ezt kell mondanom a tapasztalataim alapján (diákként és oktatóként szerzettek alapján egyaránt - a részidős képzésben bekerülő, pedagógiai végzettséggel már rendelkező hallgatók gyakorta elképesztő attitűddel rendelkeznek és ahhoz hasonlóan elképesztő történeteket mondanak el).

A probléma abban is lehet, hogy nem elég széles a pedagógiai módszerek köre a pedagógus kollégák repertoárjában, így jobbára azt használják tanítás során, amit tudnak. És ez többnyire nem a kreativitást elfogadó, értékelő, arra alapozó mód, sokkal inkább a tekintélyelvű, poroszos, közvetítő forma. Még mindig nagyon tanárközpontúak vagyunk, a tanuló, a gyerek csak utánunk következik. Persze, vannak kivételek szerencsére növekvő számban, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a pedagógus, mint olyan, hihetetlenül ellenálló fajta...ellenáll a változásnak, a megújulásnak.

Persze, vannak olyan módszereink, amelyek alkalmasak a kreativitás fejlesztésére (asszem, az én oktatásom során a pedagógusaim ezt vajmi keveset alkalmazták - nem is vagyok egy kreatív ember), csak sok macerával jár, készülni kell az órákra, előre, uram bocsá' ismerni kell a gyerekeket, mindet, sőt, még az érdeklődésüket, a motiválhatóságukat is. Ez persze fárasztó, és nem is vagyunk megbecsülve, anyagilag és társadalmilag sem... de ha a mi gyerekünk oktatásáról van szó, egészen más oldalról közelítünk. Fura, nem?

Asszem, eltértem a tárgytól... kicsit "ventilláltam" is, talán eztán nem fogok.

Ezek a gondolatok jutottak eszembe a videó és a feladat kapcsán.

Egy, a leírásban nem szereplő blokkról...

Ehhez a feladathoz az adminisztráció blokkját választottam, amit hallgatóként (bocs, tanulóként) kevésbé ismerek. Így két lényeges pontot látok ezen belül: a pontok címűt és a profil címűt.

Az első használata áttekintést ad a teljesítményemről, a pozitívuma ennek az, hogy a számszerű és a szöveges visszajelzés is megtekinthető, összegezve és feladatonként is. Jól nyomon követhető lesz saját magam számára is a fejlődésem (reményeim szerint). Persze a feladatok nevére kattintva ismét felidézhetem, hogy mi is volt a pontos tennivaló, ha véletlenül nem emlékeznék rá (velem ez bizonyára előfordul majd... ) A nézet váltásánál az áttekintő nézet jelentősége még nem világos.

A második pontban saját profilomba juthatok (sokadik módon), ahol szerkeszthetem az adataimat, blogbejegyzést írhatok, másik módon megtekinthetem a teljesítményemet, és láthatnám a fórumbejegyzéseimet (amit én nem látok még).

Tehát ez a blokk a saját, a felületen nyújtott aktivitásom részleteiről tájékoztat, és teszi lehetővé a némiképp személyes környezet kialakítását.

Tök jó, de még jobb, ha a többiek profilját nézegetem.

A kezdetek

Szóval, néhány mondat a kezdetekről: nem idegen számomra a Moodle rendszer, mégis sikerült kissé elvesznem a "rengetegben"... Bizonyára az én hibám, valószínűleg felületesen olvastam. De már nagyjából megvagyok, tisztul a kép.

Nagyon jó, hogy őszi szünet van, így legalább va időm a restanciáim ledolgozására...cikkírás, szakirodalom-feldolgozás stb. Ami azt jelenti, hogy kevesebb időm van másra...pl. a Tenegenre... de nagyon igyekszem, tényleg, ez fontos nekem, de kár, hogy egy nap csak 24 órából áll.

Intro...

Tudom, nem kötelező még a blogírás az első héten... de mivel eredetileg úgy értettem, már elkezdtem a "belsőt"... azt rövidesen kihozom ide, és akkor ország-világ láthatja...ami nem biztos, hogy jó, de így majd legalább kétszer is meggondolom, mit írok le. :-)

Szal, rövidesen jönnek a tegnap már megírt postok.